MGP: Az árulás
Király utca 9. földszint 4. Monori Lili Szentkirályi Színház című vándorlásra készített
magánszínházát
kiűzték a Szentkirályi utcai pincéből. maradt nevéhez. Menedéket kapott egykori
főiskolai osztálytársa,
Verasztó Lajos gyönyörűen rendbe hozott, megóvott műemlékházában a Dover nyelviskola
megnyitás előtti
klubjában. Monori leányával, a kaposvári színi tagozaton végzett Székely Rozival
kétszemélyes előadást tart.
Ketten megjelenítik Babel elbeszéléseinek forgácsaiból Bugyonij Első Lovashadseregét.
Udvarról nyíló szoba-konyha. Tíz néző az egyik legnagyobb, ha nem éppen legnagyobb
színésznője bemutatóján. Semmi smink.
Nem visel műszempillát. Sem művészi hangot. Nem használ tetszetős színészi taglejtéseket.
Kezében Lenin és Trockij fényképével
arról tanakodik, melyiket akassza fel. Felteszi a ruhásszekrény ajtajára mindkettőt. Nem
válik el, magában beszél, vagy a
nézőkhöz. Székely Rozi katonazubbonyban a heverőre telepedett. Önmagával sakkozik, mint
Lenin a zürichi kávéházban. Nem
színésznős színésznő ő sem. Nem szerepet játszik. Azt játssza, hogy él. Vagyis életet játszik,
mert fegyelme leplezi annak tudását,
hogy nézik, közönség előtt működik.
Monorinál szétválaszthatatlan játéka a valóságtól. Nem szöveget mond. Nézőihez beszél.
Szemükbe néz, személyesen hozzájuk
intézi mondandóit. Már vagy századszor csap be: előgondolkodja a szöveget. Vagyis nem
kész folyamatos színpadi hangon beszél.
Egyesével szüli jelenben a mondatokat. Meggyőz róla, hogy rögtönözve szól. Lazán
természetes, hiszen saját szövegét mondja. Ott
előttünk hozza létre. Akkor jut eszébe, mert felidézte emlékeiből. Csak odahaza, a szövegek
utána bogarászásakor világosodik
meg: nem rögtönzés, szóról szóra elmondott irodalmi eredeti.
Monori nem elsajátítja a szöveget. Sajátjává teszi. Mintha ő írta volna egész élete
tapasztalatival, tudásával, őszinteségével. Nem
az írót tolmácsolja. Az író tolmácsolja őt. Hiába fordul kilencven évvel korábbi, idegen
országi eseményekhez, a mai ismeretei és
gondolatai itatnak mindent át.
Ártatlanul halad a zavarosan kavargó kegyetlen világban. Mintha először pillantana
kegyetlenségeire és anarchiájára egy kisleány
szemével. Játék pisztollyal veszi célba az ablakot. Gyerekjátékként puffogtat, de nézői véres
veszedelemnek fogják fel jéghidegen
átgondolt és precíziós műszerként működő játékát. Kinéz, de nem a szerepből, csak
tárgyilagosan ellenőrzi nézőit, beléjük ment-e
a célra tartott valóság-játék?
Burgyenko nyomozó elvtárs. Kérdésére válaszolva közlöm, hogy párttagsági könyvem száma
huszonnégy két nulla, a krasznodari
pártbizottság adta ki Nyikita Balmasov névre. 1914-ig életem folyását, hogy úgy mondjam,
háziasnak nevezhetem, a szüleimnél
szántóvető munkával foglalkoztam, aztán a szántásvetéstől beléptem az imperialisták
soraiba, hogy megvédjem Poincaré
polgártársat meg a német forradalom hóhérát, Ebert-Noskét, akik feltehetően aludtak, és
azt álmodták, hogyan adhatnak segítséget
Kubán vidéki falumnak, Iván Szvjatojnak, s így tekergett ez a kötél mindaddig, amíg Lenin
elvtárs jó útra nem terelte megvadult
szuronyomat, és nem mutatta meg a sokkal megfelelőbb bendőt, és ki nem jelölt egy újabb
pocakot. Így kezdődik Babel novellája,
Az árulás. A Cseka vallomást csikar a harcosokból. Buta vádakra együgyű válaszok. A későbbi
marsall alatt szolgáló lovas katona
bugyuta védekezései.
Iszaak Babel haditudósító és tolmács a polgárháborúban Bugyonij seregét kísérte. Ötven
novellában megírta élményeit. A nem
túlságosan éles eszű, hatalmas bajuszú, későbbi marsall megpukkadt az írásoktól. Babelt
árulással, a hadsereg rágalmazásával
vádolta meg. A novellák mindegyike nem jelenhetett meg. Színdarabjait nem engedték
bemutatni. Eizensteinnek írt
forgatókönyveit elkészíteni. 1926-ban a lovas hadsereg elbeszéléseinek megjelenésekor az
írót még nem végezték ki. Csak később.
Nyolchónapnyi vallatás következett. Olyanokat vallott, mint korábbi elbeszélésének
szereplője. Abszurd novelláját követte az
abszurd kihallgatás. Agyonlőtték 1940. január 27-én. Az írni-olvasni nem tudó
államvédelmisek elárulták a nagy írót.
Állami meggyilkolása előtt négy évvel mondta Babel Sinkó Ervin írónak: Magyarnak lenni
már magában szerencsétlenség, de még
valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni azonban már kicsit több a soknál.
Magyarnak, zsidónak és kommunista magyar
írónak lenni ez valósággal perverzitás. De magyarnak, zsidónak, kommunista magyar írónak,
és hozzá, jugoszláv állampolgárnak
lenni ez felülmúlhatatlan...
Nyűtt hintaló a szobácska közepén. Magnóról patkócsattogás. Rohamra indul a lovasság.
Nyekken egyet a magnó. Monori és
Székely Rozi a konyhában maradnak. Póztalanul kezdődött, póztalan a befejezés. Csak
ennyit akartak elmondani a világról.
Molnár Gál Péter Kultúra