2019. 04. 22. Mozgó Világ 2005. július, 31. évf. 7. sz. - EPA
epa.oszk.hu/01300/01326/00065/12rolrol8.htm 1/5
Molnár Gál Péter
Lili
Monori Lili pályája üstökösként tartott lefelé. Még el sem végezte a főiskolát, Kazimir Károly máris ráosztotta
Nyilas Misi szerepét Móricz Zsigmond drámájában. A szerepet Hevesi Sándor Vaszary Piri átalakulóképességeire
gondolta el (1938), Gellért Endre pedig Gobbi Hilda megforgatjuk a világot harcosságát helyezte előtérbe (1946).
Már csak a teljességért megemlítem, hogy az Ifjúsági Színházban a sematizmus csúcspontján Lengyel Erzsi szőke
népi gyöngyvirágszál volt a nagyoktól elörökölt szerepben (1952). Az ugyancsak az Úttörő Színházban,
rövidnadrágos szerepekben gyakorlatozó másik pályakezdő, Berek Kati már tapasztalt korában Sándor Jánosnál
játszotta a NÉKOSZ-Nyilas Misit. Kerekes Éva a Nemzetiben angyalarcával megtévesztette megbízóit Nyilas
Mihállyal. Ő valójában a kis Melitta (vö.: Mérget öntött a teába Melitta, / Nagyanyó meghalt, alig hogy megitta.)
Monori fölforgatta a debreceni kollégium rendjét. Paraszti gyermek helyett konok proligőggel burkolta körül
magát a kíméletlen és ellenséges felnőtti világgal. A megnyerően lírával indítandó szerepben eleve karcosság, nyakas
nyerseség mutatkozott Monori személyisége szerint. Kedves kamasz, érzékenyen képlékeny és tisztán hiszékeny
kisfiú helyére védekező magány szabadságharcát vívta. Szúrós szemű bizalmatlanság. Folytonos készenlét a
védekezésre. „Én nem akarok kollégiumi diák lenni" - kifakadása prométheuszi méltóságteljes egyedüllétet kiáltott a
világba. Sértett elkeseredés helyett a lángot lehozó elhivatott magára maradottságával sértett. Debreceni beletörődő
Nemecsek helyett heves lázadó volt Monori maoista korszakában.
A sikeres kis művésznő szaporázott haza a pesti Broadwayról a VIII. kerületbe. Kapuzott éjjelente; késői
korhelyeknek kaput nyitott az önálló kapukulcsot még bizalmatlanul megtagadó világban. Hajnalban kirakta a
szemetet a kukás kocsinak, már mehetett is próbára.
←Vissza
2019. 04. 22. Mozgó Világ 2005. július, 31. évf. 7. sz. - EPA
epa.oszk.hu/01300/01326/00065/12rolrol8.htm 2/5
Negyven éve kialvatlannak látom. Álmos tekintettel néz maga körül, mintha nem tudná, hol van, de az álmosság
álca: hiúzként figyel, a legapróbb részletekig rögzít évtizedekre mellékes körülményeket. Tárgyilagos biztonsággal
bármikor mozgósítani képes múltja epizódjait.
Lili valójában Erzsi. IV. éves főiskolás korukban Ide nekem az oroszlánt is címmel tévéműsor mutatta be az
osztályt: Antal Anettát, Balázsovits Lajost, Benedek Miklóst, Benkő Pétert, Gór Nagy Máriát, Jobba Gabit,
Körtvélyessy Zsoltot, Pálos Zsuzsát, Schütz Ilát, Vallai Pétert (remélem, nem felejtettem ki senkit). Monori adásban
közölte, szeretné megváltoztatni nevét Erzsiről Lilire. A kezemben tartott mikrofonnal megkereszteltem: Legyél,
lányom, Erzsi!
És úgy lett. Az ünnepélyes Lili alól mégis kilátszik mindig a hétköznapi Erzsi.
Kétszer láttam munka közben. Iglódi István próbálta a Mikroszkóp Színpadon a Csendesek a hajnalokat. Felújító
próba lévén mindenki tudta a dolgát, sikerrel futott régóta az érzelmes előadás. Monori holdkórosként bolyongott a
parányi színpadon. Lekésett, szöveget vétett, korábban indult, későbben szólt, máshol járt a feje. Elmerült
önmagában. Csöndben arra gondoltam, megfojtottam volna régen, vagy fejbe ütöm tehetetlen mérgemben
dekoncentráltsága miatt.
Baross utcai bérház udvarán forgatták Palotai Boris Pótfelvétel című tévéjátékát. Monori dolga az lett volna
aznap este, hogy bejön balról a kapun, megáll a krétajelben, elmond egy mondatot, továbbindul, körben a gangok
koszorúzta alsó-középosztályi udvaron, kulccsal benyit a földszinti lakásba. Öt ismétlés. Tíz ismétlés. Húsz ismétlés.
Késve indult, túlment a jelen, korábban állt meg. Végre összevágott minden, a gép előtt kellő helyre állt... akkor a
szöveg ment el, elfelejtette, harmadszorra belezavarodott, ötödszörre összeakadt a nyelve. Ismétlés követett ismétlést.
Máriássy Félix mellett ültem felfordított ládán, néztem a reménytelen próbálkozásokat, az elvesztegetett időt. Monori
észre sem vette, hogy föltartotta a forgatócsoportot. „Miért nem ütöd agyon?" - kérdeztem Máriássyt. „Ugyan!" -
felelte, és rágyújtott százhuszadik cigarettájára, flegmatikus nyugalommal kivárta, amíg Monorinak minden összejön.
Aztán szívrohamot kapott.
Két Monorihoz hasonló színészt láttam. Latabár Kálmánt meg Őze Lajost. Magukba mélyedtek a planétán.
Színpadi tömegek várták, hogy kiemelkedjenek álomvilágukból. Látszólag bénán álltak. Agyuk lázasan dolgozott.
Minden gesztus, helyváltoztatás, kiejtett szó összes következményeit végiggondolták. Helyüket keresték a színpadi
világban. Igazságukat.
2019. 04. 22. Mozgó Világ 2005. július, 31. évf. 7. sz. - EPA
epa.oszk.hu/01300/01326/00065/12rolrol8.htm 3/5
A színház tervhez kötött üzem. Előre kitűzött munkateljesítési dátummal. Műhelyeknek, jegyeladásnak, a
színház különféle részlegeinek szoros ütemtervével. A produkció résztvevőinek tartaniuk kell magukat a közös
munkabeosztáshoz. Terhes akadály a szerepét nehezen elővajúdó színész. Nem várhatja ki az üzem, amíg teljesen
hozzátöri magát a szerephez. Különben is makacsul tartja magát az esztétikai tévhit a színészet reproduktív voltáról.
A színésznek nincs önálló világa, bölcselete, életismereti hozadéka, csupán foncsorképét adja a leírt szövegnek.
A művészi igazsághoz leghosszabb az egyenes út. Legkörülményesebb előhívni próbák során az emlékképek
mögött meghúzódó őszinteséget. Szétválasztani az igazmondást a szaktudástól, a már elért eredményeket lehántani a
valóságos személyiségről.
Lehetséges-e magányos színházat működtetni? A 19. század végén az utazó virtuózok Sarah Bernhardttól - aki
nemcsak a nadrágszerep-Hamlettel vagy a világon körbepityeregtetett Kaméliás hölggyel aratott, monológdrámákat,
amputálása után fél lábra szabott, parádés monológszerepeket írt magának - a szavaló szerecseny-Shakespeare-
színész, Ira Aldridge-on át (Othello, Tamás bátya kunyhója) a klinikailag hiteles naturalista Ermete Zacconiig
szólóztak színészek, személyesen fürdőzve a figyelemben, megosztatlanul aratva le a sikerüket.
Lili magánszínháza nem romantikus énajnározó oltár. Ellenkezőleg: kollektív színház. Legteljesebb
magánügyeiket emelik a közösség ügyévé. Ha Cocteau szerint volt „töltőtoll-kamera", Lili és Laca színháza töltőtoll-
színház. Naplószerű, önvallomásos. Aprólékosan feljegyzik emlékezetünk lapjaira múltjukat, hétköznapjaikat,
nyomorukat, tépelődéseiket, szakadatlan alkotói kétségeiket, konstans bizonytalanságuk. Liliék színházát nézni olyan
kordokumentum, mint a tengerészeti hivatal főtisztviselőjének, Samuel Pepys lényegtelennek látszót lényegessel
egybehabaró Naplója: pontos lenyomata annak, mint élt a 17. századi London közembere.
Az éjszakai négyszemközti vallomások közvetlenségével vegytiszta teatralitást állítanak elő. Tiszta színház.
Merő élet. Szürrealista téboly. Szupernaturalista dokumentarizmus családi színházuk. Székely B. partizánszínházból
indult: az Orfeo Együttes (utóbb: Stúdió K.) őszinteségi kitanultja. Monori a kaposvári színház mosókonyha-
próbatermében előadott Sarkadi-darab vásott házmesterné szerepével kimasírozott a reguláris színházból 31 éve.
Azóta a teljes alkotói szabadságra ítélte magát. Kisorosziban laknak. Ott gyötörnek elő magukból előadásokat.
Thomas Bernhardt kellemetlen, A világjobbító egyfelvonásosát játszotta Sinkó László az Új Színház stúdiójában.
Zsótér fölkérte Monorit, vegyen részt A nő némaszerepében. Józan révületben imbolygott a díszlet magasában.
Eltűnt, kibukkant. Az egész értelméről csüggesztően sejtelmem sem volt. Monori elbűvölt. Nézőknek kitett magánya.
2019. 04. 22. Mozgó Világ 2005. július, 31. évf. 7. sz. - EPA
epa.oszk.hu/01300/01326/00065/12rolrol8.htm 4/5
Tartalmas semmittevése. Súlyos statisztálása. Keresztülcaplat a színen szavak nélkül. Szabatosan tudósít a
proletariátusból kiszakadt, az értelmiségtől csalódottan elforduló köztes, társadalmi légürességből.
Csínján kell közelíteni színházukhoz. Hobónak álcázott értelmiségiek. Rendszerint túljárnak nézőik eszén és
műveltségén. Matiné című produkciójukban (1996) piros pionírnyakkendőben kínoztak egy úttörőnyakkendős
lábatlan kacsát, közben harsogott a DIVSZ-induló. Monori és Székely némán nézték egymást. Megszólalt volna a nő.
Néma maradt. Megszólalt volna a férfi. Hallgatott tovább. Közölni akartak, de nem hitték már a beszélgetés értelmét.
Nagy sokára megszólaltak. Reménye vesztett életünkről mondtak foszlányokat.
Középhangnál is lejjebb. Egymáshoz beszéltek, mi csak véletlen fültanúi lehettünk ernyedt szóváltásuknak. Egy
mondat ismerősnek rémlett: „... ácsolj tutajt. Holnap már messze leszek." Beckett-citátum? Odahaza beletúrtam A
játszma végébe. Hamm javasolja a kátyúból kivezető tutajépítést. Kiderült: Monori és Székely gyermekkorukat, az
anya halálát, szerelmeket, érzelmi viszontagságaikat úttörőnyakkendőben, Beckett betűhív elmondásával eleitől
végéig életük meggyónására használták fel. Nem csak megtanulták a szöveget. Elsajátították. Magukévá lélegezték.
Úgy mondták el, mintha nem Beckett írta volna szerepük szavait, hanem ők írták volna Beckettet. Csak óvatosan,
tehát Monoriék színházában. Ki tudja, mikor tesznek bennünket pojáccá?
Legújabb produkciójuk címe mellé zárójelben odaírták: próba. Elégedetlenek lévén az eredménnyel csak
ellenőrizni akarták nézőkön, mi áll, mi elvetendő. A második előadást lemondták. Szigorúan ellenőrizték önmagukon
kívül a közönséget. Hazaautóztak továbbkínozni magukat a végeredményért.
Karamazov nővérek (próba). Dosztojevszkij Karamazov testvérek szövegeinek szabadon kezelt
felhasználásával. A Szentkirályi Színházi Műhely (új helyen) a Kultiplex kistermében.
Szereplők Monori Lili, Székely B. Miklós, Székely Rozi, Francia Gyula, Totyi kacsa, Masni és Pamacs
szukák.
2019. 04. 22. Mozgó Világ 2005. július, 31. évf. 7. sz. - EPA
epa.oszk.hu/01300/01326/00065/12rolrol8.htm 5/5