Poyntz Hall

Talányos cím a Mu Színház kamaratermében. Kamaraterem?

Toronyszobányi lépcsőkerengőkön vezet kicsiny szobához a

tömérdek lépcső. A Szentkirály utcából az épülő-szépülő tőke

száműzte Monoriék Bodó Viktortól kaptak szállást,

próbahelyet, meghúzódásnyi likat.

A cím Virginia Woolf naplójából meríttetett. Áradó képek, látszólag

össze nem függő emlékcserepek, gondolatreszelékek, amint

összeállnak szeszélyes állapotrajzzá. Félkörben székek. A nézőknek.

hogy meghúzza magát a legkisebb térfogatra, csak a legszükségesebb

gesztusokra, alig hallható beszédre szorítkozik, tisztán artikulálja

gondolatait, de lecsavartan, mintha nem is a nagyérdemű előtt, csak

önmagának fejtené ki gondolatait. Akit látunk egy görög királynő.

Egy Klütaimnésztra. Proli királyi asszony. Uralkodónő.

Megborotválja társát. Támadóan birtokba veszi a nagyúrian magát

kiszolgáltatót. Jut szappanhab szemébe, orrlikába is. Hüvelyéből

kivont handzsár a beretva. Ott van a rendet tevő tisztogatási

gesztusban a lehetősége, hogy egyetlen mozdulattal lemetszi

nyakáról a fejét, s így véget ér hosszas egymáshoz láncoltságuk.

mozdulatok.

mosoly egy csepp sem. Komor szeretetlenség. Mégis eltéphetetlen

összetartozás. Lopva egymás szemmel tartása, szigorú egymásra

figyelés. Uralkodik a férfin, vagy szolgálja?

A rumlisra rendezett terembe léptünkkor a szemközti falnál, a

nézőnek háttal, Székely B. Laca áll füles sapkában és körülrajzolja

magát hossza, körülményesen. Összpontosítva igyekszik kijelölni a

világban betöltött térfogatát. Minél több a falon a rovás, annál

kivehetetlenebb, formátlanabb a rajz. Nem is emberi térkép, sem

körvonal: zavaros kriksz-krakszok. Cseppfolyós személyiség.

Kiszolgáltatott a körülményeknek. A helyzetektől kap profilt. Újabb

támaszthatnánk. Azokat ugyanúgy nem ismernénk föl, ahogy elmúlt

produkcióik felhasznált irodalmát. Az elhangzott irodalmi részletek

a nézőknek nem fontosak. Csak az előadóknak sorvezető. Egy-egy

szó, a folyamatból kiszakadó mondat eligazíthatja a nézőt, vagy a

megfelelő képzettársítás irányába löki.

Fellép Pekka, a fehér finn kakas. Parádésan hatalmas jószág. Járkál,

kukoricát csipeget, szemez a nézőkkel, ürít, és rendkívül erős a szaga,

nem csak a jelenléte. Varázsszerűvé teszi a játékhoz. A kakas önálló

résztvevője az előadásnak. Szemem se rebbenne, ha elkezdene

Virginia Woolf szövegeket kukorékolni. Amikor elfogják, hogy

Ingujjban, sámlin görnyedve. Ő olvas fel Virginia Woolf szürrealista

homlokkal követi a szöveget. Némán ott ég szemében az irodalom.

Várja, mikor kerül sorra Woolf-tolmácsolásával. Hallgatása

beszédesebb zátonyra futó szövegmondásánál. Szöveg helyett emberi

estének. Mindhárman természetes közegnek fogadják el a

szürrealista fejtetőre állított világot.A feje tetején álló, magát

remekül érző hazai színi világ nem veszi tudomásul a két nagy színész

foggal-körömmel végzett valódi munkáját egy színészi nyelvrendszer

kidolgozásán. Ők a harmadlagos újdonságokat támogatják. Fejet

hajtanak ódivatú újítások és blöff-parádék előtt. Lelkük rajta.