2020. 07. 12. Karamazov nővérek (próba) - Színház.hu
hordó pinceestjük William Faulkner: Tanyán című regényének egy fejezete (2000). M. II. emelet 6. a
Macbeth VIII. kerületi parafrázisát élte nézők elé, az Ernő Thomas Mann novellából indult el. Tung Jüe 17.
századi buddhista szerzetes regénye indította meg képzeletüket: Ami a nyugati utazásból kimaradt (2003).
Nem tudom, milyen irodalmi kezdőlökésből született meg a Masni álma (a kutyák között szeretnék élni)
(2004).
Az irodalom passzol a villanyrezsóhoz és a lavórhoz, Dosztojevszkij ritkán szólt hitelesebben, mint két,
Röszkén túli Kanizsáról ajándékba hozott disznófej előtt, és egy kissé romlott csirke körmeinek lakkal
kipirosítása közben. Monori és Laca - Székely B. Miklós (57) - előadásmódja erősen zavarba ejtő: hitelesen
őszinte gyónásaikról előbb-utóbb kiderül, hogy szó szerinti idézetek elmormolásai, családi jelenetek
kölcsönszövegei. A mellékesen, tréfának odavetett litániák, pedig szabatos életrajzi adalékok. Mivel nem
színésziesen nyomatékosítanak, nem figyelmeztetnek a poénra, vagy a poézisre, nem úgy beszélnek, ahogy
színésznép a színpadon, hanem közölnek egymással, mint ember az emberrel: nagyon figyelni kell, mikor
nyilatkoznak meg előttünk, és mikor járatják nézőikkel a bolondját.
Nézőserkentően kapcsolják össze az ártisztikusat a valóságossal, a képzelgést a tényekkel. És dönthető el
teljes biztonsággal: mi reálisabb, Dosztojevszkij Karamazovja, és mi álomszerűbb a kisoroszi
szomszédoknál, mozgáskorlátozott kacsánál és a köznapi létezésnél.
A Szentkirályi Színházi Műhely - helyük az ördögé, nevük megmaradt - produkciójára kiírta, hogy "próba".
Bizonytalanok munkájuk eredményében. Részint sosem tekintik befejezettnek és végterméknek a szerzetesi
szorgalommal bevégzett próbaévet. Részint tudják, a tökéletes elérhetetlen a színházban, alább, pedig nem
adják. Szerények. Van mire szerénykedniük: mások tehetségük és életbefektetésük századrészéből
kidüllesztett mellel sztárkolódnak. Monori és Székely B. a színészet napszámosai. Az irodalmi ürügyek
katalizálásával fölhozzák önmaguk mélységeit, egy különlegesen összhangban lévő családi összetartozás
gyűlölségeit, keserűségeit, az öngyűlölet poklait. Játékuk - nyilvános létezésük - nem felkent transz. Monori
megvesztegethetetlenül elemző tekintetét előadás közben érezheti magán mindegyik néző. Nem "kinéz" a
szerepből, hanem ellenőrzi játékos társait, mivel a nézők is azok. Néha kieresztenek, ellanyhulnak, nehezen
követik a játszókat, de belső összpontosításuk ereje, őszinteségük kíméletlensége, tabutörő
elfogulatlanságuk, gúnyos tragikumuk újra meg újra magához vonz.
Lili elsőszülöttje, a franciaszakos Horváth Sándor Farkas, akit 1976-ban Mészáros Márta Kilenc hónap
filmjében Kende János kamerája előtt, nyílt vásznon hozott világra - kivált, önállósodott, a maga útját akarja
bejárni. Helyette az Apatinban született Francia Gyulát (35) Josef Nadj & Theatre Jel társulatából kapták
kölcsön. Szelíd, lágyan közlő, fegyelmezett unterman az önvallomásos őrülethez, ballonban, kezében
aktatáskával a megtestesült polgári józanság a vad rendetlenség közepén. Ilyen odaadó, szép alázattal ritkán
szokás mások sikerét szolgálni.
Székely Rozi még a családi együtteshez tartozik, igaz, a Kaposvári Színházi Egyetem felé indul színésznek.
A lábatlan Totyi kacsa (10) megfürdik szárnyával csapkodva egy lavór vízben. Spárgával kötözik fél
téglához, de addig erőlködik, amig kiszabadul, elhagyni készül a játékteret, hogy a szabadságot válassza.
Rögtönzése némileg felülírja az előadást: de korántsem a többiek szándékával ellentétben. Leoldani kívánja
magát kötelmeiről, menekülni mindenféle rabságból. A kacsa fogalmazza meg legvilágosabban
emberpartnerei szabadságvágyát: csapkodásai nem a leláncolt Prometheusz, csupán egy bénán is teljes értékű
életet élő kacsa menekülési próbálkozásai. Két falusi kutya - Masni és Pamacs - barátságosan kószál a nézők
között. A megfelelő szagúak ölébe telepedik. Az elfogulatlan természetet hozzák magukkal. Zavartalan élik
színházi szólózásaikat. Megértően viselkednek a bolond emberekkel. A komor monológok és dialógok között
tárgyilagosan "hozzák" a feltétlen szeretetet, gyöngédséget. Valahányszor egy-egy néző kikapcsolódni látszik
a játékból, mivel gyömöszköli őket: továbbra is benne marad a panteista előadásban.
Lili meg Laca teljes évet dolgoznak egyetlen előadásukon, mint a jobbágyok. Napi harminchat órát
próbálnak. Évente megvárják, amig elvonul Pécsre a színházi szakma meg a sajtó, akkor tartanak bemutatót,
hogy ne üssenek nagy zajt. Miénk a színház- magunknak csináljuk!
Június 6-án újra elpróbálják a Kultiplexben. Este hétkor. Ingyen. Csak az életük a tét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/11850621
Tetszik
0