/„Miért akartok ti annyira színészek lenni?" /Schütz Ila/
Schütz Ila osztálytársam emlékének
Témánk: arcok adása és megvonása körül forog, az arc és az arcrongálás, az alak, az
alaköltés és az alakvesztés körül.
Fellini: “A szinészt azok számára, akik először látják őt, magzatburok védi a szinpadon.
Olyan mintha űrhajóból szállna ki, azután eltűnik. Akváriumszerű díszletben él, amelyben
más életelem van, és mélytengeri szerzetek élnek.Rajtuk van egy láthatatlan azbeszt
védőruha, egy védekezési mód, mellyel védik az arcot. Ez a megszokás végül hajszálvékony
hártya formájában anyagiasul. Ez a szinész heraldikus jegye, olyan arcé, amelyet
megkíméltek, ugyanakkor el is használtak, ám mindig csak bizonyos határig. Ez végül
megváltoztatja, és az erőfeszítés, külsejének, saját kifejezéseinek rendellenes használata
akárhogyan is, de lerí róla. Mintha bensejéből kinyúló láthatatlan kezek festenék az
arckifejezéseket. Ez az irdatlan erőfeszítés vezet végül a védőhártya kialakulásához, így
alakul ki az az azbesztpáncél, amely nélkül talán a szinészek is stigmákat kapnának, mint a
nagy misztikusok. Finom pszichés álarc, mintha plasztikból lenne, mintha létezésükben
védettséget élveznének a valódi elhasználódástól, ugyanakkor ezt az elhasználódást a szinész
tudatalattijában képes átélni. Azaz átéli, amit nem él át. A szinész munkájában az emberi
kaland lényege rejlik azáltal hogy aláveti magát az ítéletnek: megtapsolják-e, vagy kiűzik,
ami az élet egyik nagy próbatétele”.
Az emberi személyiség cselekvő része a szelf, olvasom, amely szerepekből épül fel. A
szerepek helyzetek, amikben minimálisan 2 ember vesz részt. ztük jön létre a szerep.
Egyik gén az adó, másikon a vevő . Ezek a szerepek minimum kétpólusúak. Ha
pálcikaként képzeljük el őket, fel lehetne fűzni mindet egy madzagra, megkapnánk a
személy összes szerepét
Ha a személyiség megőrzése a maszkok sérthetetlenségénekmegóvását követeli, és csak
akkor tudható meg valakiről az igazság, ha leválik, megreped a maszkja, ahhoz hogy az
életről megtudjuk az igazságot az egész külszínt le kell rombolni. Emögött a külszín mögött
azonban az abszolút kegyetlenség rejtőzik. Az erőszak elszabadulása és a tökéletes
bizonytalanság állapota.
Megkíséreljük az előadásokat , mint „független tárgyat" létrehozni, múlandó tárgy
formájában, ami éppúgy létezik a térben, mint az időben, aztán a végén
elm
ú
lik,
megszemélyesítjük ezt a tárgyat" - tudósítunk arról, hogy az embereket időnként önkéntes
némaságba taszítja a nyelvi üresség és hazugság.
Szelf prezentáció=énbemutatás.Olyan viselkedés, ami a megfigyelőben vánatos képet
alakít ki rólunk.A börtön totális intézmény volta erélyesen generálja a szelf-prezentációt,
ugyanis a fogvatartott állandó megfigyelés alatt áll.
.